AZ EGYKORI MAGYARÓVÁRI LŐPORGYÁR: REVITALIZÁLÁSI LEHETŐSÉGEKÉS FUNKCIONÁLIS JAVASLAT
DOI:
https://doi.org/10.17168/Kulcsszavak:
újrahasznosítás, fenntarthatóság, funkciókeresés, funkcióváltás, értékkataszterAbsztrakt
Az elmúlt években, főleg a nyugati határ közelében egyre több új építésű létesítményt láthatunk, mely területek mellett ott rejtőznek a régi, kissé leromlott állapotú, de még használható épületek. Mosonmagyaróváron is ezzel a jelenséggel találkozhatunk. Jelenlegi tulajdonosaik sok
esetben nem foglalkoznak a régi, történeti és emlékezeti értékekkel is bíró, nem egyszer építészetileg is jelentős egykori gyárépületekkel, hanem kihasználatlanul, leromlott állapotban hagyják őket és ezeket a természet hódítja csak vissza. Gondoljunk bele, ha az ilyen rozsdaövezeti zárványokat meg tudnánk tölteni új, a közösség számára vonzó funkciókkal, akkor a területük visszahívható lenne a település vérkeringésébe. Munkánkban az egykori mosonmagyaróvári lőporgyár példáján keresztül, a terület bemutatása és az egykori építési helyszín kiválasztásának szempontjai után kitérünk a terület újrahasznosítási vizsgálataira is. A különböző szempontok szerinti elemzés alapján a revitalizációhoz egy közel 3 km2- es terület lehatárolása szükséges, s ezen egy olyan korlátozott épületszám meghatározása, mely méltó kezdet és követendő példa lehet a területen. A javasolt új funkció meghatározása különböző szempontok értékelése alapján történt, melyben a városlakók szavát is figyelembe vettük. Cikkünk egy lehetséges megoldási javaslattal zárul, melyben meghatározunk egy revitalizálható épületállományt, és egy olyan hozzá illő újrahasznosítási funkciót, mely megfelel a kutatás és vizsgálat eredményeinek is.
