HÁZ//TÁJ – AZ ÉPÍTETT ÉS TERMÉSZETES KÖRNYEZET VISZONYA
DOI:
https://doi.org/10.17168/Kulcsszavak:
ember és természet kapcsolata, fenntartható építészet, természeti harmónia, interdiszciplináris együttműködés, rendszerszemléletAbsztrakt
Az ember és a természet kapcsolata ősidők óta szoros, azonban az iparosodás és urbanizáció miatt ez az összhang megbomlott, alá- fölérendeltségi viszonnyá alakult. A cikk a visszatalálás útjait és az építészet, valamint a tájépítészet szerepét vizsgálja ebben a folyamatban. Az építészet kezdetben természetes anyagokkal dolgozott, tiszteletben tartva a környezetet, ám a nyugati kultúra kényelmi szempontjai elhanyagolták a természeti harmóniát. Fenntartható megoldásokat olyan szemléletmód kínál, amely a természet tiszteletére, integrálására és a környezet értékeinek megőrzésére épül. Példák, mint a Solar Decathlon versenyprojektjei és a hazai épületek, bemutatják, hogyan valósulhat meg az épített és természetes környezet közötti harmónia. Az építészet célja nem az uralkodás, hanem az illeszkedés, a természeti adottságok kiemelése. Ehhez komplex, rendszerszemléletű megközelítés, interdiszciplináris együttműködés és a megrendelők tudatos szemléletformálása szükséges.
