A gízai nagy piramis belső szerkezeti kialakításának elméleti megközelítése
DOI:
https://doi.org/10.17168/Kulcsszavak:
Egyiptom, piramis, Kheopsz, ókor, sírkamra, nyereggerenda, piramisépítésAbsztrakt
A gízai nagy piramis belső felépítése az ókori Egyiptom mérnöki és építészeti zsenialitásának kiemelkedő példája. A cikk célja, hogy a legfrissebb régészeti és mérnöki kutatások eredményeire támaszkodva rekonstruálja a piramis szerkezeti kialakítását és építési folyamatát.
A tanulmány részletesen elemzi a belső terek – köztük a sírkamrák, folyosók és teherelosztó rendszerek – funkcionális szerepét és szerkezeti jellemzőit, valamint bemutatja azok fejlődési előzményeit a korábbi piramisok tükrében. Kiemelt figyelmet fordít a nyereggerendák és a gránit teherelosztó kamrák építési technikáira, amelyek a korabeli innovációt tükrözik. Az elemzés során külön hangsúlyt kap a piramisépítés során alkalmazott anyaghasználat, szerkezeti megoldások és munkaerő-szervezési stratégiák. Az eredmények nemcsak a nagy piramis belső felépítésének megértését mélyítik el, hanem hozzájárulnak az ókori építészet technológiai és kulturális hátterének jobb megértéséhez is. A tanulmány újabb nézőpontokat kínál a piramisépítés mérnöki és régészeti megközelítéseire, miközben felhívja a figyelmet a további kutatási lehetőségekre.
