A DETERMINISZTIKUS ÉS A VALÓSZÍNŰSÉGI ELVŰ SZIKLARÉZSŰ STABILITÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEHASONLÍTÁSA A CSÁKVÁRI DOLOMIT-BÁNYA ESETTANULMÁNYÁN KERESZTÜL
DOI:
https://doi.org/10.17168/Kulcsszavak:
rézsű stabilitás vizsgálat, valószínűségi elvű stabilitás vizsgálat, tönkremeneteli valószínűség, biztonsági tényezőAbsztrakt
A kutatás a két legelterjedtebb sziklarézsű stabilitás vizsgalatot, a determinisztikus és a valószínűségi elvi megközelítést hasonlítja össze a csákvári dolomitbánya esettanulmányán keresztül. A stabilitási számítások bemenő paramétereit a csákvári dolomitbányában készitett helyszíni (tagoltsági jellemzök, geometriai kialakitás, GSI) és a dolomit bányából származó mintákon végzett laboratóriumi vizsgálatok (nyirószilárdsági paraméterek) alapján vettük fel. A kinematikai vizsgalatok alapjan sik csúszólapos, kimetszõ ékes és kör csúszólapos tönkremenetelek alakulhatnak ki a banyafalon, így a stabilitásvizsgalatokat ezekre az esetekre végeztük el. Ehhez a RocPlane, SWedge és a Slide2 szoftvereket hasznaltuk. Az összehasonlitás során, a determinisztikus számitásokból adódó biztonsági tényezöt, és maximális dõlésszöget vetettük össze a valószinüségi vizsgálatokból származó tönkremeneteli valószinüségekkel és ahhoz tartozó dölésszögekkel. A valószinüségi elv stabilitás vizsgálatokat különbözo, a szakirodalomban fellelheto, elfogadási kritériumok alapján ertekeltük ki. A valószinüségi módszer több mozgásteret ad a sziklarézsű geometriájának meghatározásában, a rézsű dőlésszöge a számításaink alapján 47-76° között változott az egyes elfogadási kritériumokat figyelembe véve.
